Teológia | Hit, üdvösség
Amikor arra gondolok, hogy megtérek, akkor mindig elkezdek félni. Mit tudnék ez ellen tenni?
Az embernek van hatalma, akaratereje a félelemmel szemben. Mindenki átél félelmeket, különösen közösségekbe való beilleszkedéskor, de az embernek az a feladata az egész földi életében, hogy harcoljon a félelem ellen.
Az Ó- és Újszövetségben egyaránt annyi ige található a félelem ellen, hogy minden napra jut legalább egy, tehát bőségesen van okunk arra minden nap, hogy ne rettegjünk, mert ha az Úr velünk, kicsoda ellenünk? De megértem a megtéréstől való félelmet: a Biblia alapján Isten a názáreti Jézus Krisztus evangéliuma által szólítja meg az embereket. A személyében benne van a hívás. Az evangéliumot áldja meg Isten azzal a szellemi erővel, amelynek alapján az ember szellemében létrejön egy vonzás Isten keresésére.
Természetesen ezzel szemben működik egy olyan erő, ami ezt akarja megakadályozni, ennek forrását mondja a Biblia Sátánnak. Az Efézusbeliekhez írt levélben Pál azt mondja, hogy a megtérés, újjászületés előtt a levegőbeli hatalmasságnak a szelleme munkálkodik az emberben, ez visszahúzó erő. Ez az erő elküld mindenfajta olyan rendezvényre, ahol Istenről nincs szó, különösen oda, ahol a bűnt propagálják, és kioltják az emberben a bűnnel kapcsolatosan a lelkiismeret-furdalást. Amikor megtérésről van szó, akkor ez az erő megragadja az ember szellemét és lelkét, és egy taszító érzést hoz létre azok felé a személyek, közösségek felé, akiket Isten fölhasznál arra, hogy megáldja.
Ebben az esetben nagyon fontos, hogy az akarata alapján hozzon egy szilárd döntést; és mindaddig, amíg nem tud megszabadulni az ember ettől a sötét, visszahúzó szellemi erőtől, addig ez a belső harc tart. Ilyenkor ki kell lépni bátran, és Jézushoz menni. Amikor megteszi az ember ezt a lépést, akkor elmúlik a félelem, és át tudja adni magát az élő Istennek.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2012.04.22