Németh Sándor válaszol

---

Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára megjelent, még a nagyszájú, mogorva, kibírhatatlan embereknek is! Jó jel, amikor az ember nem elégedett a saját természetével, hanem jellem- és szívcserét szeretne. Ez ugyanis előfeltétele az Istennel való találkozásnak, valamint a megtérés egyik fontos célja is. Sokan azért nem tudnak megtérni, mert rendkívül elégedettek a saját természetükkel. Verik a mellüket, hogy egész életükben becsületesek voltak, és mindenért, amijük van, keményen megdolgoztak. Az ilyen emberek állandóan az önigazságukat próbálják bizonyítani. Isten országa azonban nem az önigazultaké, hanem azoké, akik magukat megalázzák és elismerik a bűnösségüket. Isten Igéje ugyanis azt állítja, hogy nincs közöttünk egyetlen igaz sem. Ezért aki elismeri Isten erkölcsi értékítéletét a saját természetére vonatkozóan, az nem lesz önigazult ember. Ez a felismerés okoz ugyan egy belső meghasonlást, mégis arra ösztönzi az illetőt, hogy ha hallja az Igét, kiáltson Istenhez, mint Pál apostol: „ki az, aki engem megszabadít e nyomorúságos testből?” Itt nem a fizikai testre kell gondolni, hanem a romlott természetre. A válasz a názáreti Jézus Krisztus. A megtérés lényege megnyerni azt a tiszta, ártatlan, tökéletes természetet, amelyet Jézus Krisztus felajánl minden összeférhetetlen, mogorva, gyűlölködő, romlott természetű embernek. Azoknak is, akik még öncsalásban élnek, és nem ismerik fel a természetük igazi állapotát, és azoknak is, akiknek a lelkében fájdalom van, hogy nem tudnak olyan jók lenni, mint szeretnének. Az utóbbiak már közel vannak Isten országához: létrejöttek bennük azok a pszichikai és szellemi feltételek, melyek alapján meg tudnak alázkodni Isten előtt, és segítségül tudják hívni a nevét. Meg van írva, hogy „aki magát megalázza, az felmagasztaltatik”!