Németh Sándor válaszol

---

Az Ószövetségben ha Izraellel kapcsolatosan látjuk ezt az üzenetet, akkor többnyire visszatérésről van szó. Az Újszövetség a megtérésre teszi a hangsúlyt, amely egy belső és egy külső változást is magában foglal. Megtéréskor az ember szellemének az értelme (nusza) megváltozik. Ehhez azonban szükséges Isten természetfeletti erejének az érintése, mert mi magunk a szívünk értelmét nem tudjuk megváltoztatni. A lelkünknek az értelmét tudjuk befolyásolni, de nem a tudatban, hanem a szívben van az az értelem, ami központi szerepet játszik a megtérésben. Az ember csak annyit tud tenni, hogy nyitottan hallgatja Isten beszédét. Ennek eredményeképpen elkezd az Ő jelenléte beáradni a szellemébe, és megfordítja a szívének az intuitív képességeit, így meg tudja érteni az Ő akaratát. Ez a megértés már nemcsak ismeretet jelent, hanem azonnali belső változást is. Utána realizálni kell ezt a belső fordulatot külső cselekedetekben is. A kettő tehát kölcsönhatásban van egymással. Hogyha a megtérést nem kíséri például életmódbeli vagy gondolkozásmódbeli változás, akkor nyilvánvalóan nem tud teljessé lenni ez a fordulat. Ez ugyanígy fordítva is hat: minél erősebb a Jézus Krisztussal való találkozás, annál gyorsabban és mélyrehatóbban tudja az ember megváltoztatni a gondolkozásmódját, az életmódját és a cselekedeteit. Tehát cselekedetek által együtt kell működni azzal a kegyelemmel, amit kap az emberi szív és értelem. A gyümölcseiről lehet megismerni, hogy ez a fordulat megtörtént-e vagy sem. Ha igen, akkor olyan cselekedetek követik, amelyek az Isten erkölcsei alapján értékesek, és elhagyja az ember azokat, amelyeket az Ő törvénye károsnak ítél, amit mi bűnnek mondunk.