Németh Sándor válaszol

---

A kérdésre a megigazulás a válasz. Amikor a megigazulás ajándékát birtokba veszi az ember, akkor a bűn hatalma megtörik fölötte, és föl is szabadul a bűntudattól. Ez mindenféleképpen hit által adatik meg az embernek, amikor elismeri, hogy a názáreti Jézus Krisztus helyette halt meg, az ő bűneit vette magára, és az ő halálát és bűneit szegeztette oda a golgotai keresztfára. A názáreti Jézus Krisztus eltemetkezésével való azonosulásban is kifejezi az ember azt, hogy fölszámolja, és abbahagyja az Isten ellen lázadó életét. Ez a vízkeresztség. Az azonosulás következtében kiárad rá Isten kegyelme és igazsága. Isten nem az ember érdemei miatt adja ezt az igazságot, hanem az engesztelő áldozatban lévő igazság miatt. Minden esetben az engesztelő áldozatra néz, ebben van a kegyelemközvetítő erő. Az engesztelő áldozat az istentiszteletnek és az Istennel való közösségteremtésnek az elmaradhatatlan központi eseménye, amit nem kell ismételni, mert az áldozat egyben a főpap is volt, aki az engesztelés után föltámadt. Ezután föltámadottként bement a Szentek Szentjébe, az igazi Szentélybe az Atyához, és megjelent a népért az Atya előtt, hogy megmutassa, hogy megtörtént a kiengesztelés. Így létrejöhet a megbékélés az emberiség és a Teremtő között az Ő vérében és az által. Az Atya ezt elfogadta, erről tesz bizonyságot a pünkösd, a Szent Szellem kiáradása. Ez azt jelentette, hogy Isten a Názáretit Krisztussá, Messiássá kente föl, és Őbenne most már bűnbocsánatot nyerhetnek az emberek, és megszerezhetik Isten ígéretét. A bűnbocsánat gyakran valóságos megtapasztalást eredményez az ember szellemében, lelkében, tudja és érzi is abban a pillanatban, hogy meg vannak bocsátva a bűnei, és hogy azoknak a terhei lementek róla. Ezek után a bűn látható következményeit is fel tudja dolgozni.