Németh Sándor válaszol

---

Keresztelő János egy előkészítő feladatot végzett a Messiás előtt. Bár több tanítványa is csatlakozott Jézushoz, többen úgy gondolják, hogy volt benne egy bizonytalanság Jézussal kapcsolatban, illetve megvárta azokat a bibliai jeleket, amelyek igazolták azt, hogy a názáreti Jézus a Messiás. Annak ellenére, hogy az elsők között jelentette be a Messiás jelenlétét Júdeában, azt kell mondani, hogy amikor az ember kijelentésből mond valamit, az nem biztos, hogy teljes meggyőződést hoz létre a bensőjében. A kijelentés egy szellemi esemény, amikor Isten Szellemétől jön a világosság, és rámegy a próféta szellemére. Tehát a Szentlélek közvetíti Isten szavát a próféta szelleméhez, a próféta pedig ƒƒ– mivel a szellem embere – ezt kimondja. Amikor ezt teszi, akkor úgymond kenet alatt van. A kenet elválasztja az embert az empirikus tapasztalatoktól, illetve csak nagyon minimális mennyiséget enged be belőlük. Ezt mondjuk elválasztásnak, amikor a természetfölötti erő, a kenet elválasztja a prófétát, Isten emberét a természetes világtól azért, hogy tisztán hallja a mennyből érkező üzenetet. Habár a jó és igaz próféták szent emberek és erkölcsösen élnek, a kenet eltávozásával ugyanolyan esendő emberként viselkednek, mint bárki más. Ezt láthatjuk, például Illésnél is, amikor a Baál papjaival való konfliktus másnapján kétségbeesett, depressziós lett, és úgy érezte, hogy nincs értelme az életének, jobb lenne az Úrhoz költözni. Vagy gondoljunk Jónásra, akinél ez még intenzívebben jelentkezett. Tehát a prófétákra sem úgy kell gondolnunk, hogy állandóan tele voltak a Szentlélek erejével és hatalmával. Így én azt gondolom, hogy Keresztelő Jánosnak is lehettek gyenge pontjai, ráadásul neki nem volt olyan közössége, kapcsolata a Szentlélekkel, mint pünkösd után a tanítványoknak. Ebből fakadóan ő nem teljesen látta világosan a názáreti Jézus Krisztus szolgálatát és annak a következményeit. Ennek ellenére hangsúlyozni szeretném, hogy Keresztelő János egy rendkívül pozitív szereplő az Újszövetségben.