Életmód | Párkapcsolat, házasság

Említette, hogy a szerelem a szív lángja. Lassan negyven felé járó keresztényként régóta várok arra a lángra. Várjak még, vagy vegyek el egy arra alkalmasnak látszó keresztény hölgyet? Ön szerint van abszolút igazi, akire érdemes várni?

Ez egy nagyon izgalmas kérdés és nagy kihívás az életben. Manapság sok ember fél a házasságtól, pedig érdemes rá vállalkozni. Sokan tartanak a válástól, a konfliktusoktól és a közösségi élettől. Én hiszek a szerelemben, de olyat is láttam, hogy nem nagy tűz, hanem jó szándék és kedv volt a házassághoz. Elhatározták, hogy összeházasodnak, és az esküvő után megtanulták szeretni egymást. Ha szerelemből kötnek a felek házasságot, akkor is idővel meg kell tanulni egymást szeretni. A láng előbb-utóbb parázzsá változik, a parazsat pedig belepi a hamu. Az a legnagyobb vágyunk, hogy szeressenek, és szeretett lények legyünk. Az emberben azonban nincs szeretet. Elismerjük, hogy nem tudunk szeretni, mert alkalmatlanok vagyunk rá. Sajnos a szeretet kiveszett a természetünkből, és csak Isten tud rá megtanítani minket. Amikor az ember eljut erre a felismerésre, és találkozik az evangéliummal – amely azt mondja, hogy Isten lényege a szeretet – és úgy dönt, hogy átadja magát Istennek, és kéri Őt, hogy tanítsa meg arra, amit nem tud, akkor fog tudni igazán szeretni. A legnagyobb dolog, amire Isten meg akar tanítani, az a szeretet. Ha valaki megnyitja magát Isten felé, és azt akarja, hogy Ő megtanítsa szeretni, akkor meg lehet újulni a felebaráti, a házastársi és a testvéri szeretetben is. Nem szabad bizalmatlanul nézni a testvérnőket. Nagyon sok férfiban nőgyűlölet van; lehet, hogy ettől is szabadulni kell.

Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2005.10.09