2015. április 5. | A feltámadásba vetett hit valóságos alapja

Németh Sándor prédikációjának rövid összefoglalója

Az ember világtörténelmi útja bukással, kudarccal kezdődött. Elveszítette mindazokat a javakat, amelyekkel a Teremtő a teremtés pillanatától felruházta. Ám ezzel egyidejűleg a szövetségkötések által elindult egy folyamat, melynek legfőbb célja, hogy az ember számára hogyan lehet az elveszett javakat visszaszerezni, az Istennel való közösséget újra háborítatlanul, bűn, romlás, halál nélkül megélni. ;Isten már a korai években Énókh személyén keresztül demonstrálta (1Mózes 5,24), hogy az emberiség számára a halállal szemben van más alternatívája. Az Ószövetség tanulmányozása során olyan személyekkel találkozunk, akik a feltámadásba vetett hitet képviselték, és láthatjuk, hogy az ember hatezer éves történetében ez a legfontosabb tradíció. ;Az Isten halottakat feltámasztó, természetfölötti erején alapuló hitet a Názáreti Jézus Krisztus töltötte be; Pál apostol is hangsúlyozza, hogy szenvedése, halála, feltámadása az Írásoknak megfelelően történt, minden részlete megegyezik az ószövetségi próféciákkal. Ő a megígért, várva várt Messiás, Isten Fia, általa nyernek az emberek bűnbocsánatot, megigazulást. Emberként meg kellett halnia és feltámadnia, ezek után emberként és Isten Fiaként megkapta a teljhatalmat minden ember szelleme, lelke és teste fölött. A megváltást a fizikai test feltámasztása által fogja teljessé tenni. ;

Elhangzott dalok

  • Úgy várlak, mint őrök a reggelt
  • Kegyelem
  • Ujjongok, igen, éneklek
  • Boldogság
  • Áradj rám
  • Az élet forrásánál

Elhangzott igék

  • 1. Korintus levél 15,21–28
  • Mózes I. könyve 5,24
  • Zsidókhoz írt levél 11,5
  • Mózes I. könyve 17,8
  • Jób könyve 19,25–27
  • Sámuel I. könyve 2,6
  • Zsoltárok könyve 16,10–11
  • Zsoltárok könyve 71,20–21
  • Ézsaiás könyve 26,19
  • Róma levél 4,16–17
  • Filippi levél 3,10–11
  • Róma levél 8,11