A tapasztalaton alapuló társválasztás könnyen vezet tévútra, mert elnyomja az ember intuitív képességét. Ábrahám tisztában volt azzal, hogy fiának, Izsáknak nem empirikus alapon kell társat választania. Nem akarta, hogy Izsák bálványimádó lányt vegyen feleségül, mert nem tudott volna egybeforrni a szívük. Csak azonos szellemi alapon jön létre tartós házasság. Az ilyen házasság a hármas kötélhez hasonlít: a két egységben álló félnek külön is kapcsolata van Istennel, és ez a hármas szövetség erős egységet alkot. Nemcsak Ábrahám szolgájában, hanem Lábánban és Bethuélben is létrejött egy belső bizonyosság, hogy a lánykérés az Úrtól van.