Németh Sándor válaszol

---

Súlyos kérdés, ilyenkor nagyon nehéz az igazsággal szembenézni, de meg kell tenni. Az embernek ne legyen olyan titkos bűne, amit nem mer elmondani a házastársának, mert ezek a rejtett és titkos bűnök elválasszák a házaspárokat egymástól. Fontos, hogy a házastársunkkal kapcsolatosan is tiszta legyen a lelkiismeretünk. A Bibliában a lelkiismeret az ember szellemének a bizonysága a cselekedetiről. A szellemünk felülvizsgálja a cselekedeteinket, és ha egyetért velük, akkor örömöt, békességet ad, ha pedig nem, akkor elkezdi a lelkünket vádolni. Ezt gyakran bűntudattal, bűnérzéssel, félelemmel érzékeljük. Azok az emberek, akik lefojtják a lelkiismeretük hangját, az igazság megtalálásáról is lemondanak. Érdekes, hogy a lelkiismeretünk, szellemünk nemcsak akkor vádol bennünket, ha Isten ellen vétkezünk, hanem akkor is ha az embertársaink ellen. Ilyenkor Istentől és az emberektől is bocsánatot kell kérni. A Biblia azt hangsúlyozza, hogy világosságban kell járni, tehát nyilvánosságra kell hozni a vétkeinket. Ézsau és Jákób bonyolult testvérviszonyának konfliktusáról egy érdekes értelmezést ad a Zsidókhoz írt levél. (Zsidókhoz írt levél 12,16-17) Ézsau megbánta a bűnét, de nem találta a megbánás helyét! Ez mit jelent? Azt, hogy nem úgy fejezte ki, és nem a megfelelő személy felé, aki felé ki kellett volna fejezni. Ez nagyon lényeges a megbékéléshez, hogy azzal a személlyel kell kibékülni, akit megsértettem. Hiába kérek bocsánatot Istentől, hiába igyekszem, hogy az embertársaimat szeressem, hogyha állandóan van egy ember, akivel szemben nekem súlyos adósságom van. Azt tanácsolom, hogy alkalmas időben –ugye ehhez is bölcsesség kell – le kell ülni a férjjel, és előbb-utóbb el kell ezt mondani, de úgy, hogy megnyerje a házastársa bocsánatát. A Bibliában ez a helyes eljárási rend.