Életmód | Párkapcsolat, házasság

Rájöttem, hogy a feleségemnek van valakije, de nem szeretném, hogy a gyermekeink hordozzák a következményeket. Ezért a válást nem találom megfelelő megoldásnak, ahogy az öngyilkosságot sem. Látom rajta a lelkiismeret-furdalást, ha viszont megbocsátok neki, örök kétely marad bennem az őszinteségével kapcsolatban.

Ezek nagyon fájdalmas dolgok, de azt gondolom, hogy egy ilyen esetben a férfinak is különösen tükörbe kell néznie. Nem tudom, hogy a kedves televíziónéző hogy bánt a feleségével. Érzelmileg, lelkileg, szexuálisan megadta-e neki azt, amitől a felesége elégedetten és biztonságban érezhette magát, kapott-e elég törődést és szeretetet? A helyreállításnál fontos, hogy az ember először a saját maga felelősségét tisztázza a történtekért. Ez nem azt jelenti, hogy egy mulasztás olyan súlyú cselekedet lenne, mint a házasságtörés. Csak az a probléma, hogy aki nagyobbat vétkezik, az sokkal nehezebben tudja kezdeményezni a helyreállítást, mert a bűn elveszi az embertől ezt a képességet. Bármennyire is furcsán hangzik, minél nagyobb bűnt követ el az ember, annál nagyobb segítőkészséget kell kifejezni felé. Ha ezt nem kapja meg, akkor nem tudja a dolgokat helyrehozni, sőt be sem tudja látni azokat a hibákat, amelyeket elkövetett. Ha például a szeretet hiánya, keresése miatt történt a házasságtörés – ami ismétlem, nem legalizálja a bűnt –, akkor gyakran a megbocsátást képviselő sértett fél gyorsabban éri el a célját, mint ahogy azt gondolta. Tapasztaltuk a múltban is, hogy Isten képes megújítani ezeket a kapcsolatokat, begyógyítani a sebeket, és valóságos szerelem és szeretet tud utána újjászületni. Természetesen az öngyilkosságot eleve ki kell zárni, és a helyreállítást kell megcélozni. Meg vagyok róla győződve, hogy a házasságtörés bűnét is megbocsátja az Úr, és ha a hölgynek lelkiismeret-furdalása van, akkor ez azt mutatja, hogy tudja, nem helyesen cselekszik. Egy feltételes módú megbocsátás jó üzenet, ami aztán jobb belátásra sarkallhatja őt, és visszatérhet a helyes útra.

Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2005.12.04