Hit Gyülekezete | Istentiszteletek

Mire jó ez a nagy tapsolás a zenészeknek, prédikátornak?  Az apostolok megszaggatták a ruhájukat, amikor az emberek őket istenítették, egyedül Istené a dicsőség!

Így van, egyedül Istené a dicsőség! Nem arról szólnak a dalaink, hogy a prédikátor milyen jó ember, az énekeseink milyen imádni valóak, hanem arról, hogy a Teremtő Isten imádni való, csodálatos, fantasztikus képességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik. Az istentisztelet legnagyobb szakértője, Dávid király meghatározta, hogy Istent csak vidáman, örömmel, hangosan, lelkesen lehet dicsérni, mert ilyen dicséret illik Hozzá! Mi az adás első részében Istent nem imádtuk, hanem dicsértük. A dicséret az imádás előszobája, az imádás pedig az, amikor az ember leborul Isten előtt. A kérdező valószínűleg arra utalt, amikor Kornéliusz Péter előtt a földre borult, és Istenként imádta őt, Péter viszont felszólította, hogy ne tegye ezt, egyedül az Istent imádja. Aztán a Szentlélek betöltötte Kornéliuszt, szellemben és igazságban atyaimádó emberré vált, és így élte le földi életét, és töltötte be a küldetését. Az egymással való közösségben lehetünk vidámak, számos zsoltárban Isten igéje hangsúlyozza, hogy az istentisztelet hangulatát, atmoszféráját a vidámságnak kell meghatároznia. Mi ezeket az igazságokat követjük és fogjuk követni a jövőben is.

Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2008.06.01