Teológia | Bűn, bűnbocsánat
Akik Jézus tanítványai akarnak lenni, azoknak szeretniük kell az ellenségeiket, és jót kell tenniük azokkal, akik gyűlölik és háborgatják őket, mert a Mesterben is ez az indulat volt. Hogy lehet ezt megvalósítani? Miként lehet szeretettel és megbocsátással gondolni olyan alakokra, mint például Hitler és Sztálin? A szeretetnek tényleg minden bűnt el kell fedeznie? Isten tényleg bánkódik az ilyen emberekért is?
A Biblia nem azt mondja, hogy nekünk kell megbocsátani a gonosz embereknek, hanem azoknak „aki ellened vétkezett”. Tehát a személyes ellenségeidnek, de Sztálin, Hitler nemcsak ellened vétkezett, hanem nemzetek, az emberiség, Izrael, a zsidók, az egész világ és Isten ellen. Senkinek nincs joga ahhoz, hogy Hitler és Sztálin bűneit megbocsássa, ezt csak Isten tudná megtenni. Nem szabad igazabbnak lenni Nála. Ő akkor bocsát meg a bűnös embernek, ha betölti a megbocsátás feltételeit. Ez pedig a következő: megbánja a bűneit, bocsánatot kér Tőle és elfogadja Isten megigazításával, helyreállításával kapcsolatos rendtartást. De embernek nincs joga embert fölmenteni olyan cselekedetek alól, amelyekkel kapcsolatosan az embertársának eszébe nem jut, hogy megtérjen és megbánja.
Isten különbséget tesz a bűnök között. Vannak, ahogy János is mondja, halálos bűnök. A Szentlélek elleni káromlások a meg nem bocsátható bűnök közé tartoznak. Tehát szeretném eloszlatni az olyan hamis humanista felfogásokat a Bibliával kapcsolatosan, amelyek azon hamis értelmezésen állnak, hogy a keresztényeknek minden esetben, feltétel nélkül, mindenkinek meg kell bocsátaniuk. A szeretet mindig igazságban jár és az igazságosság alapján működik.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.06.18
Címkék: megbocsátás, Hitler, Sztálin, Isten igazságossága, történelmi bűnök, felmentés, igazság, fölmentés