Teológia | Hit, üdvösség

Milyen mennyországba ment a feltámadott Jézus, miután evett a tanítványokkal, volt-e anyagcsere a testében? Hova megyünk, ha Isten országa kézzel nem fogható, nem látható, hanem bennünk van?

Minden valószínűség szerint nincs anyagcsere a dicsőséges, feltámadott testben. Olyan teremtő erő van benne, hogy az élet ereje nemcsak az ember szellemében, lelkében, hanem a testében is jelen van. A Bibliában többször láthatjuk, hogy ha Isten dicsősége megérinti az anyagot, az egyszerűen fölemésztődik. Például amikor Illés áldozatára lejött Isten tüze, még a port is fölnyalta. A mennyei testnek feltehetően olyan emésztőszervei vannak, hogy melléktermék nélkül képesek az anyagot megszentelni, a lényegét megváltoztatni. Az Ige a mai testet nyomorúságosnak nevezi, hiszen a szükségeket el kell végezni. Ez rendkívül megalázó, mutatja a test megváltatlanságát. A dicsőséges testben viszont nincsen anyagcsere következtében tapasztalt nyomorúság, tehát jó reménységgel lehetünk az eljövendő világkorszakot illetően. A Biblia szerint, ha az Úrban maradsz, Ő el fogja változtatni a testedet Jézus Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá. A mennyek országa, ahova Jézus visszament, nem csak az emberben van, az nagyon szubjektív, személyes lenne. Az embertől, hívőktől függetlenül is létezik, konkrét helyen. Teljesen más a tulajdonsága, nem szabad a látható világ törvényeit kivetíteni abba a világba. Nem arról van szó, hogy nem kézzelfogható és nem látható. Fogható, csak ezzel a hús-vér kézzel nem, mert ha megfogja az ember, elég a teste. A Mindenható nem engedte Izrael fiait Isten hegyéhez közelíteni, mert rajta volt az Ő dicsősége. Ha megérintették volna dicsőségének a jelenlétét, szörnyethaltak volna. Ezért Isten meghúzott egy határt Izrael és az Ő jelenléte között, és kiválasztotta Mózest, hogy közvetítő szolgálatot töltsön be. Isten ad az embernek lehetőséget, időt, hogy fölkészüljön az Ő dicsőségének látogatására. A felkészülési időt az Ige megtisztulásnak, megszentelésnek nevezi. Ez nemcsak külső tevékenységet jelent, hanem az ember természetének lényegét érintő változásokat is. Metamorfózist, amit Isten Szelleme hoz létre az emberben, melynek csúcspontján éri el az Isten dicsőségével való együttlakás képességét. Ez az ember elhívása.

Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.04.09