Életmód | Emberi kapcsolatok
Egyik délelőtt a 6-os villamossal mentem, amikor is a villamoson utazó négytagú szkinhed banda megtámadott. Egyikük revolvert fogott rám. Minősíthetetlen kifejezésekkel lezsidózott, és a megölésemmel fenyegetőzött. Csak lélekjelenlétemnek és az Örökkévaló segítségének köszönhetem, hogy nem hagytam magam provokálni, így sértetlenül leszállhattam úti célomnál. A zsúfolt villamos utasai közül senki nem látott, hallott semmit, meg sem kísérelt segíteni, beavatkozni. Lehet, hogy ismét fortélyos félelem igazgat minket?
Biztos, hogy jelen van a magyar társadalomban a félelem, de ez inkább az erőszakszervezetektől származik. A tömegközlekedési eszközökön nem ez a fajta félelem van jelen, ott az emberek inkább csak kikapcsolják magukat, az érzékszervüket lebénítják, mert menekülnek a valóságtól. Így védekeznek, mert nyilvánvalóan sok szeretetlenséget, elutasítást, megaláztatást élnek át a hétköznapok során. Kizárják a külvilágot, igyekeznek minél kevesebb tapasztalatot beengedni a lelkükbe, ezért lefagyasztják az érzelmeiket, gondolkozásukat, közömbösek lesznek. Emiatt van az, hogy a tömegközlekedési eszközökön általában nagyon nyomott a hangulat. Többször hallottunk olyat, hogy bűncselekményeket statisztáltak végig emberek, és nem nyújtották azt a felebaráti segítséget, ami az emberi mivoltából származik.
Nagyon fontos, hogy az ember úgy utazzon a tömegközlekedési eszközökön is, hogy ne kapcsolja ki magát a külső környezetéből. Jézus mondott is egy példabeszédet ezzel kapcsolatban: egy embert a Jeruzsálem és Jerikó közötti úton félholtra vertek a rablók. Elment mellette a pap, a lévita, majd az irgalmas szamaritánus nyújtott neki segítséget. Az evangéliumi történetben a szeretet hiányával indokolja a Biblia ezt a magatartást. Ebből mindannyiunknak tanulnunk kell: hogyha útközben látunk ilyen dolgokat, segítséget kell nyújtanunk felebarátainknak.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.04.09