Németh Sándor válaszol

---

Az nem gond, ha az emberek a szeretteik sírhelyét gondozzák, felvirágozzák. Azonban Magyarországon ez az ünnep átbillent egy olyan irányba, amely már távol áll a kereszténységtől és a Bibliától. S inkább a magyar, őskereszténység előtti kultúrával, illetve a magyar történelmi tradíciókkal lehet összefüggésbe hozni. A Bibliában a halált nem ünnepelték, mert az az Isten és az ember ellensége. A Teremtő éppen azért küldte el a fiát, Jézust, hogy az emberek számára nyilvánvalóvá tegye az örök életet, a halhatatlanságot. Ha ez a nap a feltámadásra való felkészülés jegyében lenne megünnepelve, akkor szép dolog születne. De nagyon sokak szívét a gyász, a fájdalom és a depresszió járja át, melyek a léleknek nem az egészséget, hanem a gyengeséget, erőtlenséget közvetítik. S egy megsebzett lélek nagyon sok lelki és szellemi probléma számára lesz nyitott. Már a Bibliai kultúrában szabályozta Isten az ember halálhoz való viszonyát, mert ha belépnek a halál jelenlétébe, az megérinti a testüket, ez az élmény romlást és bomlást indít el bennük. Nem jó a halállal játszani, mert az nagyobb hatalom az embernél. S minél többet gondol rá az ember, annál nagyobb befolyása lesz rajta. A halál nem része az életnek, hanem azzal szemben álló valóság. Isten azt mondta Mózes által, hogy elénk adta a halált és az életet, és arra ösztönöz, hogy az életet válasszuk. A test számára meg kell adni a tisztességet, amit a sírnak a gondozásában is ki kell fejezni, ezért a zsidó–keresztény kultúrában nagy hangsúly tevődik az emberi test, illetve a porainak a megőrzésére. De ez a tradíció mindenképp az élettel, a feltámadás reménységével áll összefüggésben. Isten adjon mindenkinek vigasztalást az elköltözött szeretteivel kapcsolatban!