Az ember sorsát döntően két tényező határozza meg. Káin és Ábel történetéből is kitűnik, hogy az egyik meghatározó dolog milyen az ember kapcsolata Istennel, másik, hogy milyen az ember társaihoz való viszonya. Káin bukását az okozta, hogy azt hitte csupán akarattal megtudja változtatni sorsát, és figyelmen kívül hagyhatja szülei, Ádám és Éva bűnbeesésének következményeit, mely miatt már fogantatásától fogva determinálva volt a sorsa. Bibliai aranyszabály, hogy az ember bűnnel nem járulhat Isten jelenlétébe, mert Isten szent, és elfordítja arcát attól az embertől, aki bűnnel járul elé. Káin bűnnel járult Isten elé és a föld gyümölcsével, mely átkozott és nem tudja Isten kegyelmét közvetíteni, mert Isten nem tekint átkozott dolgokra. Ábel ezzel szemben elfogadta, hogy Ő is bűnös Isten előtt, és hogy a bűn következményeit csak Isten kegyelme tudja felszámolni. Ábel áldozata kedvességet talált Isten előtt és elérte a célját, áldással tért haza. Az Istennel való megbékélés két lépése az, hogy az ember elfogadja Jézus helyettesítő áldozatát és az engesztelés vérét. A Názáreti Jézus Krisztus a saját életét adta, hogy az ember megbékülhessen Istennel és kiszabadítsa a determinizmus alól. Aki elfogadja Jézus engesztelő áldozatát és vérét annak Isten Jézus Krisztus érdemeit tulajdonítja ingyen kegyelemből, hit által.