Izraelben az idegen istenek kultuszai keveredtek a Mózesnek adott kijelentésekkel. Vallási relativizmus határozta meg az ószövetségei Izrael életét, aláásta jövőjét, majd összeomlásának is ez volt az elsődleges oka. A Jézabel által behozott új vallási rendszer összezavarta Izrael népét, képtelenek voltak különbséget tenni jó és rossz között. Izrael Istene a kinyilatkoztatás Istene. Hosszú éveken át embereken keresztül nyilvánítja ki magát. A próféták konkrét történelmi eseményben vagy időben kapták meg a kinyilatkoztatásokat, így tudták közvetíteni Isten valóságát. Isten Izrael népén keresztül mutatja meg a Földön élő népeknek a bánásmódját, melyet két fogalommal lehet meghatározni: Isten az ő keménységét akkor mutatja meg, ha nem végezzük el Isten munkáját, szelídségét, irgalmát pedig akkor, ha elvégezzük mindazt a munkát, amit kijelölt az adott ember, nép, nemzet számára. A keménység következménye a föld és Jeruzsálem elvesztése, a szétszóratás volt, ez vár minden nemzetre, ha Istennel szembefordul; ellenben ha Vele megbékül, fölemelkedés és prosperitás lesz az osztályrésze.