Amikor az ember Isten igazságával szemben cselekszik, akkor a saját bűnétől megsebesült szíve helyezi őt vád alá. Ezt az állapotot szorongás és a büntetéstől való félelem jellemzi. A bűntudat következményeképpen megszűnik bizalma Isten felé, és a Tőle való félelem miatt megszűnik az Istennel való kapcsolata is: például többé nem imádkozik. Dávid felismerte, hogy a bizalom helyreállítása úgy kezdődik, hogy az ember megalázza magát Isten előtt, bűnbánatra jut és megvallja bűneit. A bűnt elkövetőnek azonban szüksége van a bűnbocsánatra is. Ez akkor valósul meg, amikor az ember felismeri, hogy a kapcsolat helyreállításához valódi párbeszédre van szükség.