Az embert Isten kedvesnek, szépnek és jónak teremtette  - ezek a "naámán" szó jelentései. A bűnbeesés miatt azonban eltűnt az ember természetéből a kedvesség, szépség, jóság. Az embert leuralta a bűn, ahogyan Naámánt elborította a lepra.  A lepra a lélekben, szellemben növekvő bűnt jelképezi: ahogyan a lepra felemészti az emberi testet, úgy emészti fel a bűn az emberi temészetet. Hiába ültette el Isten az embert nemes szőlővesszőként, földi pályafutása során megváltozott, idegen szőlő fattyú hajtása lett. Ezüstje salakká vált, azaz  értékét elveszítve, melléktermék lett természetének lényege, a szellem.