Politika, hírek, közélet | Történelem
Honnan veszi a bátorságot, hogy a nagybátyám és társai vitézségét kétségbe vonja, akik életüket adták a Don-kanyarban?!
Én Horthy Miklósról és a hadvezetés történelmi bűneiről beszéltem. Továbbra is az a véleményem, hogy a hadvezetés nagyon súlyos bűnt követett el a magyar nemzet ellen, amikor szinte felkészületlenül, komoly kiképzés, megfelelő fegyverzet, és utánpótlás nélkül a vágóhídra terelték őket, mínusz 30–40 fokban. Akik visszajöttek, egész életükben hordozták azokat a szerzett betegségeket – például a tífusz következményeit –, amiket a háborúban fiatalon kaptak.
Eszem ágában sincs a katonák bátorságát kétségbe vonni, de koronatanúja vagyok, hogy annak a sok-sok halottnak az emlékét egy életen keresztül nem lehet elfelejteni. Egy több éves fronti tevékenység eredménye az, hogy rengeteg ember vére száll egy katona lelkére, akinek nem kis gondot jelent ezen emlékek feldolgozása, értelmezése. Éppen ezért rossz úton járnak a nyilasok és azok az emberek, akik ilyen történelmi személyek kultuszát akarják föléleszteni és a fiatalok elé példaként állítani. Különösen úgy, hogy a nyilasok nem mentek a frontvonalba, közvetlenül nem ütköztek meg az oroszokkal. Ők a magyar hadsereg mögött voltak, és lesték azokat a fiatal gyerekeket, akik már látták, hogy reménytelen és tarthatatlan a helyzet. A nyilasok olyan bátrak voltak, hogy gyorsan levették a katonaruhájukat, felöltöztek civilbe, és el akartak menekülni.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2012.06.03