Életmód | Párkapcsolat, házasság
Szüleim szívük mélyén szerették egymást, de a házasságukat szétrombolta az alkoholizmus és a házasságtörések sorozata. 24 évi házasság után elváltak, újraházasodtak, de hamar megözvegyültek mind a ketten, édesapám el is szegényedett. Amikor 17 évvel ezelőtt átadtam az életem Jézusnak, kértem az Urat, bocsásson meg szüleimnek mindenért. Majd kis idő múlva egy családi eseményen 27 év után újra találkoztak, ahol hála Istennek kibékültek, idén pedig újra össze is házasodtak.
Azért fontos ez a bizonyság, mert felismerhetjük belőle Istennek az irgalmát, kegyelmét, hogy 27 évnyi bolyongást is le tud zárni. A kegyelem újra össze tudja hozni az egymástól elszakadt feleket.
Valóban a paráznaság miatt tud az ember – mondja a Biblia – az élete végén egy darab kenyérre jutni. Sajnálatos módon a válás legtöbbször az egyik félnek azt jelenti, hogy elveszíti az egzisztenciáját, lakását, otthonát. Ezért is nagyon meg kell gondolni a válást, és mindent el kell követni, hogy az egymással rosszban levő házastársak kibéküljenek. Tudom, hogy a házasság szellemi, lelki, testi kapcsolat is, de anyagi-gazdasági közösséget is jelent.
Felmerülhet a kérdés, hogy akkor érdekből maradjon csak fenn egy házasság? Lehet, hogy csak érdekből marad fenn, de az is jobb, mintha elválnának. Az Úr nem szereti a válást!
Hogyan lehet egy emberrel leélni egy életet úgy, hogy hűségesek maradjunk, és minden nap szeressük őt? Isten a szeretet Istene, és ha az ember közösségbe kerül Vele, akkor nemcsak a személye iránti szeretetet újítja meg, hanem a házastársa iránti szeretetet is. Ilyen módon az Isten képessé teszi az embert arra, hogy – ha engedelmeskedik Istennek – az egész életét szeretetben élje le.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2009.06.14