Életmód | Család, gyermeknevelés

16 éves lány vagyok, a nevelő apám 12 évesen megerőszakolt, édesanyámnak soha nincs ideje rám, csak a nevelő apámra. Van egy komoly kapcsolatom és a fiú családjától több szeretet kapok, mint az édesanyámtól: náluk lakom és nem szeretnék hazamenni, de nem tudom mi a helyes.

Semmiképpen sem jó ez a megoldás. Az elutasítás, a megalázottság mély szellemi, lelki sérülést okozhat, és az embert a szeretet keresésére kényszerítheti. De ez rossz életelv, mert emiatt kerülnek bele az emberek rossz kapcsolatokba, rossz házasságokba, és sok boldogtalanságnak is ez az oka. Mindenképpen fontos, hogy az ember szelleme és lelke meggyógyuljon az elutasítottságtól, hogy elfogadott lénynek érezze magát, és a szeretetéhsége át tudjon változni adásra. Hiszen mindig adásban nyilvánul meg a szeretet. Istené abban mutatkozott meg, hogy Krisztust adta értünk. Jézusé abban, hogy az életét adta helyettünk. A miénk Isten iránt abban, hogy a szívünket, lelkünket, testünket odaadjuk az Ő szeretetére. Az elfogadottság keresésének kényszerpályájáról úgy lehet letérni, hogyha az ember megtér Jézus Krisztushoz, elfogadja az Ő helyettesítő áldozatát, megbánja és elhagyja a bűneit. Így az ember megismeri Isten szeretetét, amit a Szentlélek áraszt ki a szívébe. Ezután már a döntései nem determináltak lesznek, hanem szabadságban meghozottak. Nem azért választ valakit, mert az a személy jó hozzá, vagy kap tőle valamit, hanem azért, mert Ő tudja a másikat egész életen át szeretni, és áldásul tudja odaadni az életét számára.

Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2008.03.23