Teológia | Hit, üdvösség
Az előző életekről való beszámolóknak milyen alapja van? Lehetséges, hogy a föltámadásra váró emberek szelleme vándorol mindaddig, míg vissza nem kapja mindenki a saját testét? Mi történik az ember szellemével a halála után az ítéletig?
A zsidó és a keresztény kinyilatkoztatástól is nagyon idegen, hogy az emberek szellemei vándorolnának. Az Ó- és Újszövetség is azt állítja, hogy miután az ember szelleme, lelke elköltözik a testéből, az Istentől kijelölt helyre kerül, a teste pedig a földbe, amit csak a föltámadás után hagy el. Ez után jön csak az örök ítélet. A gonosz szellemek viszont vándorolnak, erről Jézus beszél a Máté evangéliumának 12. fejezetében: amikor kijönnek az emberekből, víz nélküli helyeken kódorognak, bandákba szerveződnek és újra erőfeszítéseket tesznek arra, hogy emberek testébe beköltözzenek.
Amikor valaki azt állítja, hogy megjelent a nagybácsi vagy a nagypapa, akkor nem az ő szellemük nyilvánult meg, hanem legfeljebb egy familiáris szellem. Vannak olyan démonok, amelyek évszázadok óta követik a családvonalat, ismerik az elődöket, nagyon jól tudják a szokásaikat, így meg tudják jeleníteni ezek hasonlóságait. Információt adnak, amelyek természetes módon nem valóságosak, hazugságok. Ezzel megtévesztik az embereket és figyelmüket az okkult dolgok felé fordítják, amit a Biblia veszélyesnek tart.
Fontos, hogy az ember figyelme a természetes, valóságos dolgokra irányuljon, ezek pedig azok, amelyek Isten országához tartoznak. A természetes és természetfölötti között kell az ember szellemének, lelkének és testének egyensúlyt találni. Ha túlzott kíváncsisága vagy akár csak figyelme által belekeveredik a tisztátalan szellemvilágba, abból súlyos szellemi problémái származhatnak. A Biblia halálos bűnnek tartja, és ezért tiltja a halotti szellemekkel való kapcsolatteremtést. Ha a természetfelettivel akar érintkezni az ember, akkor nem túlvilági szellemekkel kell kommunikálnia, hanem Isten Igéjével és a Szentlélekkel.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2007.04.22