Az evangélium hirdetését kezdettől fogva Isten erejének megnyilvánulása jellemezte. Az Apostolok cselekedeteinek könyve befejezetlenül ér véget, mert az evangélium hirdetését azóta is folytatják a keresztények. Ahogyan az első században a Szent Szellem indította el és energizálta az evangélizálást, ma is azért tölti be a hívőket, hogy életerős gyülekezetek jöjjenek létre. A „jó hír” sikeres átadásának és a gyümölcsöző keresztény életnek elengedhetetlen feltétele Isten ereje, és Szellemének jelenléte. Ahol Isten erejére teszik a hangsúlyt az evangélium hirdetésekor, ott olyan erős gyülekezet jöhet létre, mint a korinthusi, amely korának legkarizmatikusabb gyülekezete volt. Csak akkor maradtak sikeresek a gyülekezetek, ha a hívők folyamatosan betöltekeztek Szent Szellemmel, és kitartottak az Úr mellett ellenséges körülmények ellenére is. Az evangélium hirdetői soha nem békélhetnek meg az igazságot igazságtalansággal feltartóztató erőkkel, hanem hatalmat kell venniük felettük.